Írni akarok.

Ez az összefoglalója annak, amit már egy jó pár hónapja érzek. Egyszerűen szeretnék írni – gyakorlatilag bármiről. Képregényekről, hírekről, filmekről, az életről, akármiről. Volt egy időszak az utóbbi két évben, mikor megtanultam szakmai dokumentációt is írni, és azt is szerettem – de már nem csinálom. Kellene valami.

Tehát itt vagyok. A probléma az, hogy egy óriási katyvasz lett ebből a blogból, ahol gyakorlatilag már senki sem találja meg a helyét. Van itt anime, képregény, esport, játék, könyv, zene (???) és személyes bejegyzés is. Számomra sem túl vonzó a jelenlegi összkép, és el kell gondolkoznom, hogy mit kezdjek vele. Archiváljak mindent a francba, vagy hagyjam a dolgokat hátrasodródni, amíg már mindenki lusta lesz odáig lapozgatni? Eleve maga ez az egész kérdéskör… Amikor visszaolvasom a régi bejegyzéseimet, kiráz tőlük a hideg, mintha nem is én írtam volna őket. Ilyen voltam pár éve? Ezek jártak a fejemben? Merem remélni, hogy inkább csak ezek a mondatok álltak a kezemre, ezeknek a mondatoknak volt meg az a dallamos csengése a fejemben visszaolvasva, amit más bloggerektől is ügyesen (na jó, azért- ) lelestem.

De mégis, valamennyire én vagyok. Szóval azt hiszem megtartom őket. Különben is, utálom a halott linkeket, pofátlanság lenne, ha most elkezdeném bővíteni a számukat.

Szóval mi lesz? Új bejegyzések. Ennyi a konkrétum egyelőre, nem tudom mit fogok kihozni a dolgokból. Annyi viszont biztos, hogy aki Esport témák miatt van itt, az szerintem nyugodtan leiratkozhat, mert azokról írni már aligha fogok. Nem múlt el a szenvedély, továbbra is követem a dotát és szeretek Esport híreket olvasni, de írni… Van épp elég nálam nagyobb koponya erre a feladatra, mostanra már honfitársaim között is. Amikor elkezdtem írni a dotáról, akkor egy vákuum közepén volt a közösség, én pedig szépen szorgosan töltögettem az űrt valamirevaló anyaggal. Most már nem érzem, hogy szükség lenne erre.

Ami valószínűleg lesz? Képregények biztosan lesznek, mivel azokból elég sokat olvastam az utóbbi pár évben. Talán kicsit büszke is vagyok rá, hogy mennyire kitágult a látóköröm ebben a médiumban, rengeteg webcomic van jelenleg is amit olvasok, számtalan égtájról – kezdve spanyollal át Kínán és Koreán is egészen Amerikáig. Klasszikus nyugati képregényeket (Marvel és DC) továbbra sem olvasok, valamint magyar alkotók műveit sem (kivéve ugye a Bloodlust, de abból se vettem még meg az új fejezetet), így ezeket ne is várjátok tőlem – de elég sok mást igen. A múltban egy-két képregényes írásom linkjét be is dobták a képregény.hu (mostanra már kilencedik.hu) netes sajtókörképeinek az aljába, szóval talán, ha eléggé kiteszek magamért, újra képes lehetek összekomponálni pár hasonló minőségű elemzést, ajánlást, vagy nem is tudom pontosan miket írok én. Kritika? Legyen cikk. Persze nagyobb az esélye, hogy havi átlag 3 olvasója lesz a cikkeimnek, azok is google crawler botok, de hát régen sem üldöztem túlzottan a számokat, ki fogok egyezni ennyivel is. Mindenesetre az utóbbi fél évben nagyon keményen küzdök, hogy végre rászánjam magam, és elmenjek egy magyar képregényes rendezvényre a fővárosban (szinte minden szezonban van valami, most talán a cecc lesz ilyen), nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy hátha villámcsapás-szerűen ott a helyszínen megváltoztatja valami a magyar képregényes közösséghez való viszonyulásomat – akármennyire is kicsi ennek az esélye, időnként ki kell lépni a komfort zónánkból, és újraértékelni a régen berögzült nézeteinket, hogy vajon még mindig helyt állnak-e.

Persze vélhetően nem csak egyedül ez lesz a téma, ahogy említettem a bejegyzés elején: sok másról is írnék. Hiába nem volt eddig sem ez a blog túl koherens, azért merem remélni, hogy a jövőben tudok majd olyan ügyesen azért témákat választani, hogy sose kelljen többet ennyire megosztani az olvasótáboromat (?), mint amennyire azt az elmúlt években tettem.

Valószínűleg kicsit felvarrom a ráncát ennek a blognak ami a vizuális témáját illeti, még akkor is, ha ezzel tönkreteszem az összes régi cikkem formázását. Ennyi áldozatot meg kell tudni hozni.

Ígérgetések helyett szerintem maradjunk ennyiben, a többit pedig majd meglátjuk.

Üdv,

Pit

Reklámok

Dota játékosok útmutatója a League-hez és a Worlds bajnoksághoz

Sokan a dota játékosok közül a League of Legendsre ellenségként gondolnak, vannak akik pedig rokonként a nagy közös Esport olvasztótégelyében. Én az utóbbiakhoz tartozom. Néhányan talán már ismernek, blogomon sok dotával és általános esporttal kapcsolatos bejegyzést tettem közzé – utóbbiban többször is utaltam rá, hogy az egyik legjobb dolog amit tehetünk a saját kedvenc játékunk érdekében, az az, ha tanulunk más játékokból. Ezt most is fenntartom, ezért is vagyok itt. Dotásként ellenkező irányban már írtam egy ilyen útmutatót (ami eléggé elavulttá vált mostanra, de azért általánosságban még mindig hasznos), viszont mivel várakozásom ellenére sem vette fel velem senki sem a versenyt ellenkező oldalról (nemzetközileg van azért pár ilyen írás, némelyiket majd meg is jelölöm forrásként a végén), így most valamelyest magaménak érzem a feladatot, hogy olyan dotás társaimat, akiket érdekelne a League világa, azokat megismertethessem ezzel az év talán legjobb pillanatában: a Worlds LoL bajnokság ideje alatt.

Nos, jó olvasást, remélem segíteni fog valamit ez a “kis” cikk!

Bővebben…

Konstruktív kritika egy feltörekvő magyar dota-kommentátornak

Az utóbbi napok dotás körökben történő heves szóváltásai nyilván hozzám is elértek, emiatt pedig jobbnak tartottam újból billentyűzetet ragadni, és megosztani az én kis öt centemet a témával kapcsolatban. Mivel én még soha nem láttam senkit, hogy a vita (inkább veszekedés) célpontjának, azaz Mr. Green-nek ténylegesen is egy jól megfogalmazott építő jellegű üzenetet írt volna (legalábbis nem nyílt módon, a személyes üzeneteibe nyilván nem látok bele), így vettem a fáradtságot, és most kanyarítottam ide egy szép kerek (remélhetőleg) konstruktív kritikát a közvetítéseiről. Bővebben…

Mi vonzaná ki a dotáskat nézőként a LAN-okra?

Újra itt, újra egy valamelyest érdekes és releváns témával. Jómagam is feltettem már többször a kérdést, hogy ténylegesen mi az, ami miatt én, közelebb a harminchoz mint húszhoz, kimennék egy offline Dota2 rendezvényre – vagy akár bármilyen hazai eSport rendezvényre. Tudom, hogy számos dotát játszó közismert (vagy kevésbé közismert, de annál inkább elismert) személyiség pontosan ugyanebben a korban van, így nagyjából azért lehet némi rálátásom arra, miért is menne el egy rendezvényre egy ilyen korban lévő. Nekünk viszont ez nem elég: ha azt akarjuk, hogy egészséges legyen a közösség, akkor be kell vonzani a 20 év alattiakat is.

Elnézést, ha ez egy kicsit szétszórtabb lesz az előzőekhez képest. Egyszerűen csak szeretném, ha egy rövid időre is, de elindulna egy egészséges párbeszéd a témáról. Ennek a posztnak nem az lesz a lényege, hogy mindenki egyöntetűen egyetértsen benne mindennel.

Bővebben…

Nyílt levél az Egymillióan a Magyar Esportért részére

Sajnos az utóbbi időben a nyílt levél már egyet jelent a publikus ócsárlással, ennek ellenére én ezt az üzenetet inkább szánom tanácsnak és segítségnek egy olyan kritikus témában, ami nem csak engem mint eSport rajongót és őket mint egy eSport közösség szervezőit érint, hanem valamelyest minden játékost, külső érdeklődőt, jelenlegi és jövőbeli nézőt is. Az Esportmilla egy remek kezdeményezés melyet nagyon tisztelek, de vitathatatlan, hogy egyes területeken szükségük lenne némi fejlődésre, viszont amíg nem kapnak minőségi visszajelzést ezek után, addig sajnos ők sem lesznek képesek a semmiből várat építeni. Tekintsétek ezt a bejegyzést ennek: egy hosszú, de remélhetőleg minőségi visszajelzés, amit azért írok, hogy segíthessek vele.

A témája pedig specifikusan az Esportmilla tagok megjelenése a médiában, és az interjúk kezelése.

Bővebben…

Dota2: út a profizmushoz

Az utóbbi időben megint felkapott téma, hogy hogyan áll a magyar dota, mire lenne szükség, hogy kitörhessenek a játékosok a középszerűség burkából, és hogy ennek mi a legjobb módja, mi is valójában a “sikerhez vezető út?” Mikor megírtam a legelső dota cikket a blogomban, pár dologra már akkor is sikerült rávilágítanom vele – tudom sokatoknak ez hihetetlennek tűnik, de én most is kitartok a cikk mellett, és még ha mostanra már sokkal tisztábban is látom a dolgokat, sokkal nyugodtabban és profibban tudnám megírni újra azt a cikket, a legtöbb esetben még mindig ugyanígy látom a dolgokat, csupán egy-két apróságot leszámítva.

Ha úgy vesszük, ez a cikk a korábbi második részének, folytatásának tekinthető.

Bővebben…

Útmutató: Dota gyakorlása saját lobbyban

Az útmutatók cikksorozatomban igyekszem egy-egy olyan témát felkarolni, amely szerintem a játék egyik alapköve, ellenben sokan nem ismerősek ezekkel, nem használják ki az adott funkciókat. A legelső ilyen útmutatóm az autoexec.cfg fáljhoz kötődött (melyet egyébként a jövőben készülök újraírni), a mostani pedig az egyedüli gyakorláshoz, a saját lobby készítéséhez és az ehhez szükséges cheatekhez és konzolparancsokhoz kötődik. Ha eddig haboztál saját lobbykat csinálni gyakorlás céljából, itt most megláthatod, mennyire könnyű az egész, és milyen hasznosak is tudnak olykor lenni! A korábbi útmutatóim egyike sem valósulhatott volna meg nélkülük.

Jó olvasást hozzá!

Bővebben…