Guilty Crown
Műfaj: sci-fi, mecha
Év: 2011-2012
Típus: sorozat (22 rész)
Értékelés: 7/10 (nem rossz)
Előre szólok: ez a blogbejegyzés nem lesz túl hosszú, mivel eleve nincs is olyan sok gondolatom erről az animéről, ráadásul valószínűleg én vagyok az utolsó ember ezen a bolygón, aki animéket néz, és még nem látta a Guilty Crownt. A maga idejében a legnagyobb felhajtásnak örvendő anime volt, aminek népszerűségével csak olyan animék vetekedhettek manapság, mint a SAO vagy az AoT. A kérdés már csak az: vajon (kivételesen) megérdemelten járt neki a hype, vagy szintén csak egy a szélesebb körnek ígért animék közül, azok hibáival és szépségeivel együtt?
A Guilty Crown (mostantól csak GC) egy 2011-ben indult shounen sorozat legfőképpen mecha és természetfeletti beütéssel. Számomra két anime keverékeként fogható fel: Mirai Nikki és Code Geass. Mondhatnánk, hogy a Mirai Nikki vele egy időben érkezett, de azért érdemes megnézni a mangájának is az idejét: 2006. Persze nem mondom, hogy a GC konkrétan LOPOTT volna ezektől az címektől, egyszerűen csak feltűnően sok az egyezés. Mintha a Mirai Nikki szolgáltatta volna a karaktereket a Code Geass világában. Adott egy rinyagép főhős, egy rózsaszín hajú, mentális zavarokkal küszködő csinos fiatal lány, aki valamilyen érthetetlen oknál fogva vonzódik a főszereplőhöz (a férfi nézők pedig érte vannak totál oda), plusz van még mellettük egy titkos csapat is (ez már a Code Geassből), meg sok értékelhetetlen mellékszereplő, akik közül óramű pontossággal bizonyos időközönként meg kell ölni egyet-egyet, mert az várhatóan reakciót fog kiváltani a nézőből.
Szóval szerintem kiemelkedő-e a GC a többi szezonos animéhez képest? Aligha. De ez egyáltalán nem ok arra, hogy lehúzzam, mert összességében nem volt rossz anime. A fentebb felvázolt recept alapjában véve egy elég jól működő recept, amit szinte minden második szezonban felhasznál valami – némi módosítással persze. A GC nem volt sem elég rossz ahhoz, hogy lehúzzam, sem elég jó ahhoz, hogy fel. Egész jól ellavírozott a felsőbb középszerűség szintjén, és így érdemelt ki tőlem egy GYENGE 7/10-et. Azért gyenge, mert végignézve a 6 pontos animéimen, azoknál azért valamivel jobb volt, viszont egy 7 pontos Mirai Nikkinél azért gyengébb. A jó szívem, valamint a piszkosul látványos grafika viszont felrántotta a dolgokat az én szememben.
Alapsztorit meg karakterelemzést nem fogok írni. Utóbbinál egyébként még valamelyest kellemes meglepetésben is volt részem, mert hónapokon keresztül mindenhonnan csak azt lehetett hallani, hogy Shu mekkora egy rinyagép, hogy folyton csak sír, nem lehet egyszerűen kibírni. Ezek után totál materializálódott előttem a Claymore Rakija megszorozva a Mirai Nikki Yukkijával, aminek kis túlzás nélkül is legalább olyan hatása lenne az univerzumra, mint a nullával való osztás. Ehhez képest sok esetben higgadtan tudtam elviselni a főhős lelkizését, tehát itt szinte már plusz pontot is tudnék adni az animének.
Szintén megjegyzem, hogy tudtam mi lesz a vége. Volt szerencsém belefutni pár extrém spoilerbe – amiket az a bizonyos réteg, akik itt leledzenek az animés világban, de inkább nem is beszélünk róluk, előszeretettel nem kívánta elrejteni sehol sem, legyen az bármilyen topic is. Nem mondanám egyébként, hogy túlságosan lesújtott volna a dolog, mivel olyan brutálisan összecsapott az anime vége, hogy az szinte már fizikai fájdalmat okozott. Spoileresen tudnék még mit írni róla, de nem leszek ilyen genyó, ha valaki pár száz év múlva úgy bújna ki anyja méhéből, hogy nem látta a GCt (TE NEM LÁTTAD A GILTIKRÓNT??? ÚRISTEN BESZTANIMU EVÖR!!!), és véletlenül eljut az olvasás elsajátítását kínáló életkorig ezen hiányosságának pótlása nélkül, akkor annak legyen itt egy mementó erről az animéről, még mielőtt elmegy megnézni.
Azért annyit még némi mosollyal az arcomon hozzátennék, hogy az utolsó részig se nagyon tudta eldönteni az anime, hogy éppen honnan szedje össze a nézőközönségét. Egy főként shounen anime, amiben aránylag sok mecha is van, viszont ott figyel az egész természetfelettisége apokaliptikus hangulattal, amiben jókora részt vesz ki a slice-of-life iskolai rész, amiben is megismerhetjük a két főszereplő romantikus kapcsolatának kibontakozását, akik egy háború kirobbanása kapcsán kerültek össze, ahol akárhányszor megoldhatatlan konfliktus áll a küszöbön, és már a barátság és az összefogás ereje sem segít megoldani mindent, akkor a főszereplő csaj énekelni kezd, és ezzel megmenti a világot.
Szóval úgy nagyjából ez a véleményem a cuccról. A grafika miatt totál érdemes megnézni, mert tényleg az egyik legszebb anime, amit valaha láttam. A többi meg shounen crap, amit valaki vagy elvisel, vagy nem. 7/10, don’t judge me!
Pitbull
U.I.: Amúgy ennek honnan jön a címe???
Pitbull blogja 
Nem láttam és nem is érdekel. Amitől még a bejegyzésed egy részét némi mosollyal az arcomon olvastam – köszi.
A cím – némi belemagyarázás után persze – a bűnös korona… aka bűnösök koronája, bűnkorona….stb egy Jézus szintű szimbolika (töviskorona), hisz azt aki a Void genomot birtokolja mindig “királyként” aposztrofálják a sorozatban, ugyanakkor van benne egy nagy adag önfeláldozás – ugye végül Shu testével és lelkével is fizet azért, hogy megmentse a világot – hopp az Apokalipszis visszafordítása is egy fajta megváltó által realizálódik.
Számomra a Guilty Crown húzónév volt, mikor futott apró logikátlanságai és a filler részek ellenére is. Ami érdekes ezzel a sorozattal kapcsolatban az a karakterfejlődés – pontosítok , a főhős karakterfejlődése – mely a rinyagépből halad a zsarnok felé, majd egy huszárvágással (ejjj, de találó…:)) megérkezünk az önfeláldozó attitűdhöz. Nyilván lehetett volna húzni belőle erőteljesen, de az általad is említett grafika jól kihúzta a school life részeket is. Ami még külön említésre méltó az a zene. A Guilty Crown zenéje erőteljes, roppant jól eltalált, heroikus dallamokban bővelkedő. Egy anime sorozat betétdalánál sem láttam még hasonlóan igényes komolyzenei kompozíciót – ez bizony hatalmas előnye a többihez képest. Az első rész action-átváltozásos betétdalát fél animés társadalom kergette a neten a soundtrack lemez megjelenése előtt – aztán persze bilibe ért a kezünk, mikor kiderült, hogy szegény Mika Kobayashi nem egy ismeretlen (vagy éppen egzotikus nyelven) énekelt, hanem csak a német kiejtése volt annyira szörnyű, hogy szinte érthetetlen volt, ehhez még jött a zavar, hogy a betétdalok címeit mind görög karakterekkel írták. – Nem tudni miért, de a japánok a nagy animékbe előszeretettel rendezik furcsa koncepciókba más népek egyes vallási, vagy történelmi szimbólumait – jó példa volt erre a Neon Genesis Evangelion is.
Szumma szummárum, az szezonálisok között toronymagasan utasította maga mögé a többi azévi alkotást. Hogy ez a japán anime szcéna általános elkurvulásának számlájára írható, vagy tényleg ennyire kiválóra sikeredet, hosszasan vitatkozhatnánk róla. Egy biztos, aki látta a Guilty Crownt az számára nem érdektelen sorozatként marad meg… 🙂
Számomra elég érdektelen sorozatként maradt meg, ahogy a bejegyzésben is utaltam rá 🙂
Én NEM láttam! Annyira nem volt jó 2 rész után, hogy hétről hétre kövessem, aztán meg akkora mizéria volt körülötte, hogy kedvem nem volt hozzá. Az ilyen felkapott cuccokat valamiért jobb utólag megnézni. Talán sort kerítek erre is jövőre. Amúgy te vagy az első, aki nem szuperlatívuszokban beszél róla, illetve nem is szidja.
Illetve feleslegesen megemlítem azt is, hogy a játéktopicokat a feladat lehetetlen mivolta miatt nem moderálják a spoilerekre. Bannerről nem nyilatkozok, de a jelek szerint azt se nagyon. Gondolok arra a T betűs egyén SAO-s gifjére.
Még csak nem is játéktopicban volt, hanem az ismertetőnél. Nem sokkal miután kifutott az anime, és lett egy halom új hsz a topicjában. Gondoltam megnézem mit is ír a nép róla, hátha nekem is megjön hozzá a kedvem. Erre BAM BAM BAM 😀 Ki is fakadtam akkor Martinnak, hogy miért csak egy ejnye-bejnyét kapnak ilyenért az emberek. Azóta csak olyan ismertetőnél olvasok hsz-t, amit vagy láttam, vagy totál nem érdekel.
Én anno 6/10-et adtam rá, de így utólag visszagondolva, van egy olyan érzésem, hogy túlértékeltem. =)
Azzal alapvetően még nem is lett volna bajom, hogy az egész egy nagy Code Geass, NGE nyúlás volt, némi FMA behatással, mert ez alapvetően egy olyan dolog, hogy sok olyan anime van, amiben nincs semmi eredetiség (sőt egyértelműen nyúl) mégis élvezetes a maga a módján. Itt viszont csak audiovizuális szempontból sikerült beletrafálni.
A karakterek akkora egyéniségek, hogy a kis csaj kivételével, a többi nevét még az anime nézése közben se tudtam megjegyezni. Nem vicc, mikor kritikát írtam róla, a MAL segítsége kellett hozzá, hogy tudjam egyik-másik karaktert, egyáltalán hogy hívták, pedig akkor még friss volt az anime. =D
Igazából az volt vele a legnagyobb bajom, hogy tipikusan azaz anime, ami valami fontosat szeretne mondani, és azt akarja, hogy odafigyeljek rá, de közben csak zajlanak az események, és alig valamire adnak választ. Sőt sokszor azt se érteni, egyik jelenet, hogy következik a másikból. Ráadásul még csak kísérletet se nagyon tettek arra, az esetek többségében, hogy legalább megpróbálják elterelni a figyelmemet.
Nem nevezném echte rossz animének, de jónak se. Egyszerűen nem volt képes felnőni a feladathoz.
Igen, valamelyest én is meg tudom érteni azokat, akik szerint ez még az átlagnál is rosszabb, ennek pedig egy oka van: hogy az anime több akart lenni, mint amennyit mutatott. Tudod, akárcsak a filmeknél, úgy én sem mindent egy szempontból osztályozok, nem egy nézőpontból járom körül. Tegyük fel, megnézem a Schindler listáját, aztán meg a Transformerst. Mind a kettő jó film, de az utóbbi csak egy látványfilm, ami pusztán azért készült, hogy az eszméletlen grafika plusz a monumentális akciójelenetek szemorgazmust váltsanak ki – és ezt meg is teszik. Sztori, karakterek, ötletesség még látóhatáron belül sincs. Nyilván a Schindler listájáról ezek nélkül nem is lehetne említést se tenni.
Ugyanígy látom a GC-t: egy piszkosul látványos cucc, amit meg se próbáltam komolyan venni. Viszont való igaz, az anime tényleg igyekezett magát komolyan vetetni, így teljesen érthető a felháborodás. Szerintem jó eye-candy, pár vicces anomáliával. Illetve egy alkalommal még érzelmet is ki tudott váltani belőlem (nem klisés haláleset, valami egészen elenyésző jelenet volt), szóval szerintem nem elvesztegetett idő, jól növelte a látószögemet, nálam pedig legfőképpen ez számít. Legyen egy anime fergeteges, vagy borzalmasan rossz, amíg az valamit képes a teljes képhez hozzáadni, addig megérte megnéznem.
Abban teljesen egyetértek veled, hogy nyilván a műfaj, téma, stílus, évjárat, nagyban befolyásolja azt, hogy a néző hogy áll hozzá, és mit vár el az adott animétől, vagy bármi mástól.
Ha kapok egy banális történettel rendelkező, de piszok látványos, helyenként énekelgetős mozit, másfél órában, simán megadtam volna rá, akár a 8 pontot is. Csak hogy nem ez volt a helyzet.
A GC, látvány animének valóban tökéletes lett volna, mert ehhez minden adottsága megvolt, ám mégsem ebben a kategóriában állt rajthoz, hanem inkább abban, ami valami komolyat, fontosat szeretett volna mondani, csak épp nem sikerült neki.
Igaz, annyira nem is volt rossz, mert például a rá egy évre érkező SAO, annak is különösen az ALO arcja, sokkal rosszabb lett.